2016. október 20., csütörtök


*papermoon*



Tegnapokkal ezelőtt

 

Nincs

átjárás

egyik

erő

kioltja

a

másikat,

sárgult

üzenetek

az e-falon

kitartó

némaság-fátyol,

mintha

nem lenne

út,

széthulló

mozaik

a távolodás

nekem ugyanazt

jelenti

most is,

mint

mindig

csak keresem

a szavakat,

várom,

hogy szobádba

léphessek,

de addig

keringés

a lebegő árnyakkal,

álomtalan

éjszaka

kipontozott

sarkaiban

kitör a gondolat,

mit szürke kéz

présel

a falhoz

szorosan,

s benyomja

zöngétlen,

titkos repedések

közé,

félúton

elmúlik az

igazság,

pergő vakolat

ujjaim között.

Talán elköltözött,

vagy csak új

ruhát öltött a vágy.

Perceg még,

aztán elhallgat,

s csak a

fájdalom

marad.

                                                                  
TAMÁS FECÓ fotója

2016. október 3., hétfő


Október

 

Hideg égszem

lyuggatja

a rozsdálló

leveleket

még utolsót

lobban

a láng,

eső előtt

tél elő

kicsi temető

asszonykönnyként

szitáló

kristálycseppek,

csípős szél

repítette

avartenger

hullámzik,

pirosra csókolt

bogyók

csüngnek,

megfeketedett

dióburok

nyirkos

fűszőnyegen

pihen.

 
M. MÓRITZ VIRÁG

Kert