*papermoon*

Tegnapokkal ezelőtt

 

Nincs

átjárás

egyik

erő

kioltja

a

másikat,

sárgult

üzenetek

az e-falon

kitartó

némaság-fátyol,

mintha

nem lenne

út,

széthulló

mozaik

a távolodás

nekem ugyanazt

jelenti

most is,

mint

mindig

csak keresem

a szavakat,

várom,

hogy szobádba

léphessek,

de addig

keringés

a lebegő árnyakkal,

álomtalan

éjszaka

kipontozott

sarkaiban

kitör a gondolat,

mit szürke kéz

présel

a falhoz

szorosan,

s benyomja

zöngétlen,

titkos repedések

közé,

félúton

elmúlik az

igazság,

pergő vakolat

ujjaim között.

Talán elköltözött,

vagy csak új

ruhát öltött a vágy.

Perceg még,

aztán elhallgat,

s csak a

fájdalom

marad.